A 21. század kommunikációja

Mobil információs társadalom

Barry Brown – Nicola Green – Richard Harper (szerk.),
Wireless World: Social and Interactional Aspects of the Mobile Age,
London: Springer, 2002.


A kötet fejezeteit alkotó tanulmányok első változatukban azon a workshop-on hangzottak el, amelyet 2000. áprilisában rendezett a Digital World Research Centre, University of Surrey, England.

A kötet néhány fő gondolata:
1. A mobil telefon mind a telefonhoz képest, mind a számítógéphez képes újat jelent. Kicsi, hordozható, mindig be van kapcsolva, és akár folyamatos kapcsolattartást is lehetővé tesz. Belseje nagyerejű számítógépet rejt, használata azonban – szemben a számítógépével – csak néhány (ám éppen ezért áttekinthető) funkcióra korlátozódik ("manageable collection of functionality"). Innen is átütő sikere.
2. Miközben a mobil telefon az elmúlt években minden idők legsikeresebb – legnagyobb számban eladott – kommunikációs eszközévé lett, története voltaképpen a késleltetett színrelépés története. Hiszen a technológia, beleértve a celluláris megoldást, az 1940-es évek óta adott volt. Honnan a késlekedés?
3. A mobil telefon színrelépését – és rohamos elterjedését – az az új technikai-társadalmi környezet kényszerítette ki, amelyet a kötet szerzői nem haboznak a "posztmodern" terminussal jellemezni. A "posztmodern" itt a radikális decentralizálódást jelenti, azt, hogy az idő fölgyorsulása és a tér összesűrűsödése következtében a lineáris logika, hierarchikus szabályozás, a központi irányítás csődöt mond. A mobil telefónia úgymond a posztmodern állapot következménye s persze további fölerősítője.
4. A mobil telefon közelebbről a posztmodern nagyváros jellegzetes kommunikációs eszköze. A létért való küzdelem itt nem annyira a fizikai túlélésért, mint sokkal inkább a társadalmi túlélésért folyik: a megfelelő kapcsolatokért, amelyek érdekében egyszerre számtalan helyszínen kell jelen lenni, a legfontosabb helyszínekről nyomban értesülni, s egyfajta "új nomádként" szakadatlanul továbbvonulni.
5. Az új nomádok számos rétege közül a kötet a "mobil munkásoknak", üzleti utazóknak szenteli a legnagyobb figyelmet. Föloldani törekszik a "mobil iroda" közhelyét, igen részletes elemzések során rámutatva, hogy az ilyen vagy olyan hordozható eszközök csak meghatározott helyzetekben alkalmazhatók, sajátos előnyeikhez sajátos hátrányok társulnak, s hogy az egyik leghasználhatóbb hordozható eszköz változatlanul a papiros. Jelesül a mobil telefon és a papíron rögzített dokumentum optimális kettőst alkot.
6. A mobil munkások életében (s egyre inkább mindnyájan mobil munkásokká leszünk) a munkaidő és a "szabadidő" – a társadalmi életre, a családra, a magánéletre szánt idő – fokozatosan összekeveredik, mint ahogyan egybefolyik a magánszfére és a közszféra is.
7. Az idők és terek keveredése azzal jár, hogy egyre inkább föladatként jelentkezik a tényleges fizikai környezet itt és most helyzetei és a folyamatosan bejelentkező virtuális helyszínek-kapcsolatok igényei közötti egyensúlyozás.
8. Az idők és terek keveredése persze fékezhető – a mobil telefon kikapcsolható. Ám az elérhetetlenségnek ára van. Ha egyáltalán nincs mobilod, ezzel azt jelzed, hogy kívül vagy az élet fősodrán. Vagy mert már megengedheted magadnak, hogy kívül legyél – ez a ritkább; vagy mert nem vállalod a versenyt – és ez megbélyegző. Ha kikapcsolod a készüléket: nem lehet rád számítani. De nem is nagyon tudnád mikor kikapcsolni, hiszen magad is jelen akarsz lenni, informálódni akarsz, befolyásolni akarsz. Az itt kirajzolódó dilemma a kötet egyik leggyakrabban visszatérő témája. Szociológiai és technológiai téma egyaránt.
9. Aki elérhető, az – ennyiben – meg is figyelhető. Az állam megfigyeltethet, az üzleti cégek nyomon követhetnek – ám a mobil telefónia viszonyai között, hangsúlyozza a kötet, leginkább egymást figyeljük meg, éspedig elkerülhetetlenül. A mobil telefonbeszélgetés jellegzetes – mert szükséges – nyitókérdése: "Hol vagy?" Szükséges, mert hiszen illik tudnom, hogy miben zavarlak, beszélhetsz-e, mit mondhatsz. A kérdésre válaszolni szoktunk – hagyjuk magunkat megfigyelni. De jó szó-e még ilyen körülmények között – ez a kötet egyik legmélyenszántóbb kérdése – a "megfigyelés"? Hiszen az elszámoltathatóság, az átlátszóság régtől fogva a közösségi élet velejárója. Nem arról van-e inkább szó, hogy a mobil kommunikáció viszonyai között a magánszféra fogalmának egyfajta újradefiniálása következik be?
10. A folyamatos elérhetőség nem annyira a térbeli, mint alapvetően az időbeli viszonyok átalakulását jelenti – ezt a kötet talán legérdekesebb eredménye. Amennyiben egyszerre több helyszínen vagyunk jelen, egyszerre több idősíkban létezünk és dolgozunk; az idő az a tőkénk, amellyel alapvetően gazdálkodunk – hasznosítunk, megosztunk, átváltunk, csereberélünk.

Részletes ismertetés