magunkról  korábbi konferenciáink  kiadványaink  projektjeink, eredményeink  könyvtár  mobilkutatások másutt nyitóoldal


Barry Brown – Nicola Green – Richard Harper (szerk.),
Wireless World: Social and Interactional Aspects of the Mobile Age,
London: Springer, 2002.


Barry Brown: "Studying the Use of Mobile Technology"

A kötet – mint bevezető tanulmányában Barry Brown, az egyik szerkesztő írja – a szociológia, az SST (Social Studies of Science and Technology), a HCI (Human—Computer Interaction) és a CSCW (Computer Supported Collaborative Work) területe felől közelít a mobil kommunikáció kérdésköréhez. Mármost kivált a szociológia perspektívájából nézve meglepő, észrevételezi Brown, hogy a mobil technológia nem-technikai vonatkozásait illetően eddigelé igen kevés kutatás folyt.[1*] Hiszen a mobil technológiák, s különösen a mobil telefonok nemcsak technológiai, hanem társadalmi tárgyak [social objects] is: hatással vannak arra, miképpen szervezzük napjainkat és estéinket, hogyan dolgozunk, sőt, hogyan teszünk szert új barátokra. Nyilvános helyeken magánbeszélgetések zajlanak, intim pillanatainkat szöveges üzenetek zavarják meg. S miközben az új technológia kétségkívül megváltoztatta kultúránkat, kultúránk maga is ezerféle módon alakította ezt a technológiát. A kötet, mint Brown írja, azokra a jelentésekre összpontosít, amelyekkel az emberek mobil technológiájukat felruházzák, arra, hogy miképpen integrálják ezeket munkájukba és otthoni létükbe, és hogy hogyan lépnek kölcsönhatásokba ama készülékekkel s a készülékek révén más emberekkel. Olvasóközönségként a kötet két réteget céloz meg: egyfelől a társadalomtudományok művelőit, akiknek illene elméleti kihívásként észrevenniök e korunkat oly különösen képviselő technológiát; másfelől a technológia továbbfejlesztőit, akiknek alighanem hasznára válhat, ha megtudják, hogyan is fest e technológia tényleges alkalmazása a felhasználók körében.
Brown utal azokra a nézetekre, amelyek szerint a mobil telefon kiemelkedő jelentoségű technológiai eszköz, amennyiben nem egyszerűen új technológiát, hanem új típusú technológiát testesít meg. A mobil telefon mind a telefonhoz képest, mind a számítógéphez képes újat jelent. Kicsi, hordozható, mindig be van kapcsolva, és akár folyamatos kapcsolattartást is lehetővé tesz. Belseje nagyerejű számítógépet rejt, használata azonban – szemben a számítógépével – csak néhány (ám éppen ezért áttekinthető) funkcióra korlátozódik ("manageable collection of functionality"). Innen is átütő sikere. A hívásazonosítás és a hangposta együttesen a hívásfogadás szelektív strukturálását teszi lehetővé – a mobil telefon nem pusztán intenzívebb, de megfelelőbb kommunikációt tesz lehetővé. Ám miközben a mobil telefon az elmúlt években minden idők legsikeresebb – legnagyobb számban eladott – kommunikációs eszközévé lett, története voltaképpen a késleltetett színrelépés története. Hiszen a technológia, beleértve a celluláris megoldást, az 1940-es évek óta adott volt. (A késlekedés alapvető társadalmi hátterére vonatkozóan a kötetben Townsend fogalmaz majd meg hipotézist.) Összefoglalóan Brown kiemeli, hogy a mobil telefon nem annyira az egyének és intézmények közötti adatforgalom sikeres eszköze, mint sokkal inkább az egyén és egyén közötti kommunikáció és adatcsere – szöveg-, kép- és hangtovábbítás – közege.

   1* A Westel és az MTA Filozófiai Kutatóintézete közös társadalomtudományi-interdiszciplináris kutatási programja 2001 januárjában indult, a kutatás eredményeit közreadó első kötet 2001 májusában, a második kötet 2001 decemberében jelent meg. Ezek a kötetek – a német és angol nyelvu összefoglalók és a program három nyelvű web-jelenléte dacára – a nemzetközi tudományos életben csak korlátozott hatást gyakorolhattak. 2002 márciusának első napjaiban felvettük a kapcsolatot az addig úgyszintén kevéssé ismert brit projekt vezetőivel. A kapcsolatfelvételtől igencsak gyümölcsözo tudományos együttmuködés remélhető, hiszen a két kutatás háttere eredetileg éppenséggel különböző. Szemben a Brown által jelzett forrásvidékekkel, mi a pszichológia, a kognitív tudomány, és meghatározó módon a szóbeliség—írásbeliség-paradigma Magyarországon az 1920-as/30-as évek óta eleven (s innen McLuhan-ig és tovább ható) dimenziói felől közelítettünk. Ezzel együtt is a két kutatás tetemes mértékben támaszkodik azonos szakirodalmi anyagra, s főleg: számtalan azonos következtetésre jut.

 

könyvismertető  tartalomjegyzék